Fogmosás közben annyi minden eszembe ötlött, amit ide akartam írni, de richtig a háromnegyede már kirepült az ablakon...
Szóval... Napi update-ek, miért is? Magamnak. Nem véletlen, hogy ezt a blogcímet egyetlen ismerősömnek adtam meg tegnap...előtt. Talán ez az egyik legmarkánsabb változás, ami végbe ment bennem - a történetben - az írásban, mióta elkezdtem.
Még a második X előtt pár évvel, amikor amolyan öngyógyítás-sebnyalogatás-menekülés szinten elkezdtem sztorikat írni, aztán elkezdtem őket online felpakolni, nagyon gyorsan megszállt a nézettség hatalma. Imádtam, ahogy nőtt a megtekintések-kedvencek-akármik száma, a visszajelzések, mindet csak úgy ittam magamba, és ezzel együtt jött a nyomás is: minél gyorsabban produkálni a következő fejezetet, hogy minél gyorsabban tekintsék meg, írjanak rá, akármi.
Nem állítom, hogy ez ma már egyáltalán nem hatna meg. Csak közben eltelt... Jópár év. Nemhogy a második X jött el, hanem azóta is lassan négy év letelt.
És bevallom, ma nem haladtam nemhogy tíz oldalt, kettőt sem. Csak újraolvastam. Újraolvastam, korrigáltam - akár logikai hiba volt, akár csak elírás, szóismétlés, ilyesmi. Nem sietek sehová. Nem töltöm fel sehova, amíg el nem készül. Ki nem forr.
Lesznek benne változások bőven. Vannak jelenetek, amiket mindenképp meg akarok hagyni, akkor is, ha a történethez annyira anno nem tettek hozzá - ezeket most úgy alakítom, hogy jobban belesimuljanak, és vannak kis easter-eggek, amiket elhelyezek már most, bár csak később lesz jelentősége. Ez a különbség most, hogy tisztán látom, mi hova tart, miben végződik.
De pontosan ezért is kell sokszor utánaolvasnom, hiszen ezek a karakterek a barátaim-gyermekeim immár kb hét éve, tudok róluk szinte mindent, viszont az olvasó nem. Így aztán hivatkozhatok ám olyan információra, amit rajtam kívül senki sem tud...
És lesznek teljesen új dolgok is, amik olyan szépen illenek bele a képbe, mint egy tartógerenda. Nem is értem, hogyan építkezhettem nélkülük.
Szóval régi és majd új olvasóknak is remélem szórakoztató felfedezőút lesz ez a regény, ha elkészül.
Szeretném még a nyáron befejezni, mielőtt újra bekerülök az egyetem forgatagába. De bízom benne, hogy ezúttal ott is helytállok majd, és a beadandók nem fognak elvenni az írás idejéből-élményéből.
Visszakanyarodva oda ahol kezdtem: kinek is írtam én ezt most le?
Magamnak. Nem baj, ha más is olvassa, de elsőként magamat kell sakkban tartanom, hogy leüljek a fotelba, rágörnyedjek a laptopomra és ne blicceljem el az írást. Olyan ez a blog, mint az endomondo az életmódváltásomhoz, mutatja, hogy biza' ma is le kő' menni futni.
És megyek is, most, hogy ezt a bejegyzést megírtam.
Love
hoshiko / madseth / zsófi
Ki hogy ismer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése