Rajz!

*előkúszik az asztal alól*

Emlékeztek, hogy azt mondtam, haladtam a rajzokkal és majd mutatom satöbbi? Hát kicsit bekéstem. Mivel a rajzokat aztán sikeresen Győrben hagytam. De hála édesjóapámnak, aki most szerdán meglátogatott, végre megkaparintottam őket. Be is szkenneltem, és most ipiccyvel kicsit megszíneztem, pedig Linda még kész sincs, de azért na...

Ja és mégvalami... hát miért kiabáltam én el, hogy itt annyi időm van mint a szemét? Az elmúlt hetekben elég erős szezon volt még itt, meg csoport sattara, úgyhogy rengeteget dolgoztam, és hogyismondjam... Ez az egész augusztus egy nagy elcsúszás lett. Se sport se írás, csak meló, skyrim meg egy kis minimális alvás, ja meg az új albi rendbehozatala, ami már legalább majdnem kész... De ez úgysem érdekel semmit, szóval jöjjön inkább a beígért kép! :D

 Mondjuk így újra ránézve még mindig nem vagyok elégedett, mert hiába próbálok kicsit karakteresebb mangás arcokat csinálni, hát, még nem sikerül. Legalábbis ezt a kettőt elnézve.... Folyt. köv.!

hogyállok + vizualitás

Most épp a szülői házból jelentkezek, aminek az a hátránya, hogy a legutóbbi haladásomat kivételesen nem google drive barátomon csináltam, hanem a laptopomon (ami az albérletben van) - így annyira nem könnyű folytatni a dolgokat. De ez nem jelenti azt, hogy nem is filozofálom a hogyantovábbot, hiszen minden más anyag megvan (jelentem, időközben utolértem a páréves revitalizált verziót és el is hagytam, 30 oldal felett járok már). Jómúltkor elfelejtettem azt is, hogy amúgy az első akciójelenet sikeresen újra lett írva, és szerintem sokkal jobb lett. Összeszedettebb, vizuálisabb, ha majd illusztrálva is lesz, akkor szerintem tényleg faszán fog kinézni. 

Most meg nagyban tervezem a folytatást, mert egy kicsit következetesebbnek akarom az egészet, több időt-alkalmat kapnak a szereplők az alkalmazkodáshoz, okos(k)odáshoz satöbbi. Így valószínűleg kerül be pár új jelenet, régiek meg ki lesznek egészítve.

Amúgy félig kész már az első új rajz, ami Fin revitalizált portréja. Majd gépen még ki akarom színezni, meg most úgysincs nálam se szkenner se photoshop, szóval az jövő hétre marad ígyis-úgyis, de azért szóltam. Az ő karakterével amúgy is küzdök, mert kicsit vissza akarok venni a gyerekességéből meg a lolitakomplexusból, de teljesen megváltoztatni sem akarom, úgy már nem ő lenne. Mindenesetre kicsit érettebb megjelenést kap (de még mindig kisfiatal pszichobarbi :D) de azért nőiesebb, intelligensebb jelenség lesz. Vagy ahogy sikerül.

Na és akkor képek.

Edgart valahogy pont úgy képzeltem el, mint John Hurt. Nyilván más haj-szakáll ilyesmi, de attól még nagyon közeli.

 

  

Sajnos máshoz most képpel nem tudok jelentkezni, mivel még nem találtam meg a megfelelőt. Kivéve Nikához, de ő meg még annyira messze kerül csak képbe, hogy még nem posztolom ki. (Pedig hozzá is 100%-os a match.)

majdnem daily update...

Tudom, tudom, ezt elbaszarintottam. Legalábbis ránézésre. 

De.

Annyira azért nem indokolatlanul, és amúgy sem tettem vakvágányra a sztorit, csak történt egy-két dolog az életemben, ami közbejött. Mivel nem akarok mindent kiteregetni, röviden annyi, hogy elköltöztem, (illetve össze a kis nyunyedlimmel meg a macskával), ami azért elég sok cécóval, pakolással, internetbekötéssel járt, ami azt eredményezte, hogy épp csak munkába jártam be (ahol amúgy szezon van, szóval itt sem volt annyi nyugtom, mint szerettem volna). De se futás-torna-jóga akármi, se írás.

No a másik indokom meg legyen az, hogy Niki Noah-ját olvastam újra és tovább, ami a maradék életemet elvette úgy rákattantam, és ha mégis maradt pár szabad órám a géppel, (ami jelenleg kis párom szipi-szupi cucca, amin elfut a Skyrim...) akkor bizony jártam Skyrim hegyeit-völgyeit, öltem a sárkányokat satöbbi, úgyhogy eléggé perifériára került ez a blog.

De jelentem, hogy a Noah-t utolértem, Skyrim polgárháborújának is vége. (Bár Alduint még le kell győzni :D) Úgyhogy folytatom a pé-t is.

Új szereplő

Hát, ha a napi szintű bejegyzések soha az életbe nem is fognak összejönni, azért szerintem elég jól állok. Igaz, még nagyon az elején vagyok az újraírásnak, éppen az első akció küszöbén állok

.

De ki is az új szereplő már ennyire az elején?

Olyan valaki, aki az eredetiben nem létezett. De nem is tudom, hogy hoztam össze a történetet nélküle - annak ellenére, hogy aktív szerepet most sem tervezek nagyon neki, inkább csak flash-backek lesznek, bár ez még változhat.

De hogy is jött ő képbe? Kb két nap volt, míg a régi verziót illetve az "új" - páréves - próbaverziót újraolvastam, és közben szorgosan jegyzetelgettem a naplómba a saját magamhoz intézett kérdéseimet. Kerestem a logikai hibákat, és találtam is bőven, meg csak úgy a spontán űrök és egyéb revitalizálandó részek is voltak benne rendesen. 

Olyan kérdések, mint pl mégis mi a f***tól olyan különleges Linda? Miért is számít annyira Fiore-nak? Honnan van Bonifác? és még sokan mások (csak fejből hirtelen eszembe sem jut, a jegyzeteim meg nincsenek momentán nálam, mivel munkában vagyok :'D)

Az új karakter rengeteg ilyen lyukba beszivárgott és betöltötte. Olyan perfekten beillik, hogy tényleg, nem is tudom hogy volt ez nélküle.

És akkor idebökök egy képet is, pirospont annak, aki felismeri. 

Haladunk!

Mielőtt az előző bejegyzésből azt venné le valaki, hogy na ez már megint nem ír csak pofázik, most megjegyzem, hogy haladok az írással is. Épp egy olyan fejezetet írtam át, ami az eredetiben nem is szerepelt. Legalábbis nem ilyen részletességgel. Mondtam már, hogy igyekszem fejlődni, jobban kidolgozni mindent, így lesznek új karakterek, vagy legalábbis jobban ábrázolt karakterek. Ilyenek például Linda családja, akik - Candy-n kívül - elég jelentősen el voltak hanyagolva.

Persze, nem könnyű ennyi szálat-személyt mozgatni egyszerre, fejben tartani a külsejüket, személyiségüket, érdekeiket, viselkedésüket úgy, hogy ne kartonból kivágott alakoknak tűnjenek. (Asszem G.R.R. Martin most röhögne ki, elvégre is mi az én fogalmamsincs hány fős gárdám az ő nem is tudom hány fős epikus művéhez képest, de hát nem is ő a mérce...)

De hogy is festek most? Már csak két oldal van hátra a második verziós P-ből, ami miatt anno ezt a blogot elkészítettem. A harmadik, jelenlegi verzió - igaz, oldaltörésekkel - de a 25. oldalt kezdi meg és ezzel együtt a harmadik fejezetet. Oké, ez még nagyon az eleje, szinte nem is történt semmi, éppen csak ismerkedünk a sztorival, de hát ez is kell. 

És itt egy screenshot bizonyítéknak. Így néz ki, ha a munkahelyemen dolgozok, itt szép nagy monitor van, úgyhogy mehet az osztott képernyő :)

Vizualitás: a Swithun-dilemma

Avagy gyors bejegyzés a kétmillió-órás műszak közepén.

Ugye én most nagyban keresem a megfelelő képeket referenciának a karaktereimhez. Viszonylag próbálok időrendbe haladni, ahogy megjelennek a regényben keresem is a hozzá illő arcot.

Jelenleg Swithunnak próbáltam nagyon nekifeküdni, de sajnos az imdb-n nincs olyan részletes keresés, hogy 185 cm feletti, férfi, fekete haj, kék szem szép szempillákkal... :D Így hát kutatok az emlékeimben, hátha láttam már olyat, akire úgy ráérzek, hogy igen, na rá hasonlít.

Nem nagyon megy.

Most épp négy pasi között válogatok - haha -, igazából eddig egyik sem az igazi, bár jól egybegyúrhatnánk őket... Na majd alakul valahogy, lehet, hogy találok egy éppen ideális ötödiket, csak idő kell neki.

Addig is élvezzétek a képeket:

Tom Hardy - túl alacsony, meg a szemöldökei is annyira szépek,

hogy még én is elfogadnám - lány létemre...

Channing Tatum - Magic Mike óta... :D meg túl mosolygós :D

Ryan Gosling, aki túl szőke

Henry Cavill, aki szintén nem túl magas és túl perfekt Superman arca van... :'D

Első fejezet + vizualitás 2

Végre.

Kész az első fejezet.

Kicsit úgy érzem magam, hogy ez egy ilyen nap: futni se mentem sokat, de cserébe gyorsan, írni sem írtam sokat, de befejeztem az első fejezetet. Igaz, még át fogom párszor olvasni egybe, és biztos lesz mit korrigálni rajta. De legalább az alap, az oroszlánrész megvan.

Így 16 oldalban van egy prológusom és egy fejezetem - igaz, még a formázás változtathat ezen a méreten, és képek sincsenek benne :'D 

Ide is csak kicsit írok, azt hiszem, mivel éhes is vagyok, aludni is kéne, napfelkeltére meg futást tervezek.

Szóval jöjjön a vizualitás pont, ma Finhez. Rajta azért gondolkoztam, olyan valaki kell, aki fiatalnak tűnik, de kellő komolyság is rajzolódhat bele a kora miatt, babaarcú is kicsit, viszont az eredeti Fin designt, amit még hajdanán megálmodtam, újraterveztem. Gondolatban csak, persze. Kicsit komolyabbra veszem. Kevesebb ugrálás, visongás, nem fogja még a ruháival is hangsúlyozni, hogy mennyire fiatalnak tűnik. Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől szürke kosztümös humormentes figura lesz. Mert az sem ő lenne.

Na de kit választottam erre a szerepre?

Jelenleg az elbűvölően szép és tehetséges Elizabeth Olsen (Scarlet Witch - Avengers: Age of Ultron) áll nyerésre, akinél nagyon gondolkoztam, hogy inkább Yvonne legyen - és úgy könnyebb lenne a tesókat is kidolgozni -, de végül mégis Fin lett, és illik ehhez a komolyabb vonalhoz - mindamellett szerintem iszonyat aranyos is az arca. Az iszonyat aranyos meg amúgy paradoxon, de féléjfélkor belefér.

 

Gyönyörű, komoly, és aranyos :)

Vizualitás

Igen, már megint nem haladtam az írással tovább, de...

Mint már mondtam, a végleges vérzió egy ebook lenne, sima kis pdf formátum, képekkel. Mert rajzolni sokkal régebb óta szeretek, mint írni. Meg mert mindig is jobban szerettem a képes dolgokat, mint a csak szövegeseket. 

Na de ha adott egy szereplőgárda akik ismételten visszatérnek, na ahhoz mi kellene? Stílus. Részemről legalábbis egy egységes kép, hogy az újabb és újabb jeleneteknél ne csak a hajszínről lehessen felismerni az illetőt. (Nem mintha eldöntöttem volna, hogy színes képek lesznek...). 

Ehhez pedig részemről gyakorlat kell, hogy a karakterdesign ténylegesen kialakuljon, és nem utolsó sorban tükrözze a kép az eseményeket, az érzéseket, hogy ne csak a távolba meredő, üres tekintetű portrék foglalják a helyet.

Persze azért egyszerűbb stílusra gondoltam, mangásított verziók hogy gyorsan lehessen haladni velük, elvégre is nem kellenek olajfestmények ide. Csak ami illik a szöveghez is. Könnyed, de határozott vonalú, satöbbi. De itt van még egy sarkallatos pont: meddig lehet egyszerűsíteni? Mennyire milyen manga? Mennyi időt fogok én fordítani erre?

Amit leginkább szeretnék elkerülni, az az egyarcúság. Biztos feltűnt nektek is, hogy - tapasztalataim alapján - leggyakrabban a shoujo mangákban beáll egy séma, egy olyan stílus, amire ránézel, és már fel is ismerted az alkotót: Watase Yuu, Kaori Yuki, Tanemura Arina - csakhogy három amúgy egész különböző mangakát említsek, viszont ahány munkájukat megnézed, az arcok kb ugyanazok, és nagyjából a frizura - haj színe-hossza - különbözteti meg a karaktereket. Na meg néha szemüveget is kapnak. Erről beszélek:

Na én ilyet nem szeretnék. Mert szépek-szépek, de semmi egyéniséget nem látok benne. Márpedig a saját karaktereimet annyira élőnek szeretném, amennyire csak lehet. Úgysem kergetnek a határidők, a tatárok, törökök, illegális bevándorlók - szóval van időm dolgozni rajta.

Jelenleg amúgy éppen színészeket castingolok a karaktertervekhez: néhány kép egész jó kiindulási pontnak, máskor meg úgyis referenciának szoktam fotókat használni...

Linda karakterét egész más irányból kezdtem, mint akire végül elkezdett hasonlítani. Le is lövöm a poént, innentől az inspiráció nem más, mint Maisie Williems, a Trónok harca Arya Starkja. Főleg a szemöldöke miatt. Amúgy meg zseniális a csaj, én imádom. 

Niel keményebb dió volt, rajta is van még mit alakítani. És amúgy is, nem győzöm hangsúlyozni, hogy a fotók csak kiindulási alapok, hogy mi sül ki belőle... arról majd később posztolok képeket.

De itt sem húzom tovább a szót és lássuk Thomas Brodie-Sangstert. (GoT - Jojen Reed) Akinél Niel eggyel azért vaskosabb alkatú. Bár nem sokkal! :D

Ennyi voltam mára, sajnos nagyon jönnek a képernyőre a szúnyogok-molylepkék és egyéb flóra és fauna, szóval muszáj lesz kikapcsolni a gépet és elmenni aludni.

Peace!

Day#2

Fogmosás közben annyi minden eszembe ötlött, amit ide akartam írni, de richtig a háromnegyede már kirepült az ablakon...

Szóval... Napi update-ek, miért is? Magamnak. Nem véletlen, hogy ezt a blogcímet egyetlen ismerősömnek adtam meg tegnap...előtt. Talán ez az egyik legmarkánsabb változás, ami végbe ment bennem - a történetben - az írásban, mióta elkezdtem.

Még a második X előtt pár évvel, amikor amolyan öngyógyítás-sebnyalogatás-menekülés szinten elkezdtem sztorikat írni, aztán elkezdtem őket online felpakolni, nagyon gyorsan megszállt a nézettség hatalma. Imádtam, ahogy nőtt a megtekintések-kedvencek-akármik száma, a visszajelzések, mindet csak úgy ittam magamba, és ezzel együtt jött a nyomás is: minél gyorsabban produkálni a következő fejezetet, hogy minél gyorsabban tekintsék meg, írjanak rá, akármi. 

Nem állítom, hogy ez ma már egyáltalán nem hatna meg. Csak közben eltelt... Jópár év. Nemhogy a második X jött el, hanem azóta is lassan négy év letelt. 

És bevallom, ma nem haladtam nemhogy tíz oldalt, kettőt sem. Csak újraolvastam. Újraolvastam, korrigáltam - akár logikai hiba volt, akár csak elírás, szóismétlés, ilyesmi. Nem sietek sehová. Nem töltöm fel sehova, amíg el nem készül. Ki nem forr.

Lesznek benne változások bőven. Vannak jelenetek, amiket mindenképp meg akarok hagyni, akkor is, ha a történethez annyira anno nem tettek hozzá - ezeket most úgy alakítom, hogy jobban belesimuljanak, és vannak kis easter-eggek, amiket elhelyezek már most, bár csak később lesz jelentősége. Ez a különbség most, hogy tisztán látom, mi hova tart, miben végződik.

De pontosan ezért is kell sokszor utánaolvasnom, hiszen ezek a karakterek a barátaim-gyermekeim immár kb hét éve, tudok róluk szinte mindent, viszont az olvasó nem. Így aztán hivatkozhatok ám olyan információra, amit rajtam kívül senki sem tud...

És lesznek teljesen új dolgok is, amik olyan szépen illenek bele a képbe, mint egy tartógerenda. Nem is értem, hogyan építkezhettem nélkülük.

Szóval régi és majd új olvasóknak is remélem szórakoztató felfedezőút lesz ez a regény, ha elkészül.

Szeretném még a nyáron befejezni, mielőtt újra bekerülök az egyetem forgatagába. De bízom benne, hogy ezúttal ott is helytállok majd, és a beadandók nem fognak elvenni az írás idejéből-élményéből.

Visszakanyarodva oda ahol kezdtem: kinek is írtam én ezt most le?

Magamnak. Nem baj, ha más is olvassa, de elsőként magamat kell sakkban tartanom, hogy leüljek a fotelba, rágörnyedjek a laptopomra és ne blicceljem el az írást. Olyan ez a blog, mint az endomondo az életmódváltásomhoz, mutatja, hogy biza' ma is le kő' menni futni.

És megyek is, most, hogy ezt a bejegyzést megírtam.

Love

hoshiko / madseth / zsófi

Ki hogy ismer.

Na akkor csapjunk bele még egyszer!

Szóval.... ahogy elnézem, alsó hangon három éve kudarcba fulladt az akkori újrakezdés... ami szégyenteljes, de így van. A jó hír viszont az, hogy ez alatt a három év alatt nőttem-nődögéltem, olvastam, lediplomáztam (de még folytatom) satöbbi, szóval lassan leesik a tojáshéj a fenekemről meg benő a fejem lágya is.

És most megcsinálom.

De tényleg.

Ezért is állítottam vissza ehhez a fiókhoz is a jelszavamat - fogalmam sincs, mi lehetett, ezer éve csak kukás emailcímnek használtam csatolva a jelenlegihez.

Már tizenegy oldal megvan az új verzióból, ami örvendetes, bár persze töredéke a teljesnek, és nem is ez a lényeg, hanem az, hogy végre-valahára befoltozom a sztori elefántcsorda méretű hiányosságait, sőt, a végkifejlet is összeállt a fejemben, ami persze nem hátrány.

És ha képregény nem is lesz belőle, mindenképpen képes ebooknak szánom, minden lényegi pont illusztrálva lesz, és - ha szabad ilyesmivel kérkedni - a rajztudásomnak is csak jót tettek az elmúlt évek.

Szart nem akarok kiadni a kezemből, szóval biztos időbe fog kerülni mire teljesen kiforr minden, de képzeljétek, egy panzió recepciósaként miből van a legtöbb a munkahelyemen, amikor éppen nincsenek vendégek? Hát időből! Főleg a laza 24 órás műszakokban.

Úgyhogy kívánjatok sok szerencsét, de még inkább kitartást, én meg megiszom a harmadik kávémat is, és visszamélyedek a Word bugyraiba. (Ami élmény a régi laptopomon, ami elmozdíthatatlan az asztalról, lassú is és fagy, úgyhogy mellette tableten van megnyitva a régi verzió, egy füzetbe meg felírva a lényeges változtatnivalók... de holnap már megyek vissza az albérletbe a drága Lenovómhoz az ágyamba, ott csak gyorsabb lesz!)

Day x+1

Ma bizony addig leszek fenn, amíg nem sikerül alkotni valamit, ami remélem több oldal hosszúra sikeredik. Össze kell szednem magam :'D

Day... Nem számolom tovább.

Hosszú kihagyás után még mindig nem hízik az iromány, sőt, a rajzolásról is leszoktam egyéb elfoglaltságaim javára, de a vizsgaidőszakomnak már vége, sikeresen letudtam mindent, remélem ösztöndíjas leszek, és ennek örömére kiújult a játékfüggőségem is. És ezúton hogy visszaforduljak mind a rajzhoz mind a purgatóriumhoz, elkezdtem egy sorozatot, amiben a szereplők a hozzájuk illő pokémonnal lesznek láthatók. Igen. Pokémonokkal.

Elsőként üdvözöljük hát Linda Voeglert és Poliwhirlt, aki víz elemű, de továbbfejlődés után igazi harcos is lesz, szóval na, ennyi a háttérinfó.

Feltételezem, hogy Day 9

Kicsit elmaradtam itt... És amúgy sem haladok túl gyorsan, nem tesz neki jót, hogy Gyűrűk urát nézek meg sálat kötök és Pokemon Adventures mangát olvasok :'D De ezt mindet tapasztalatgyűjtés címszó alatt teszem, szóval... Lényeg az, hogy azért nem teljesen döglött meg a történet, csak napi pár bekezdésnél aligha tudok többet produkálni, és azokat is átírom másnap :'D Még pont olyan előkészítő résznél vagyok, ami igazából nagyon rövidke lenne, de nem akarom összecsapni, pedig tudom, hogy az utána következő rész sokkal könnyebb és sodróbb lesz, amit alig várok. Csak addig meg még néhány bekezdés vár rám...

Day 5

Kezdődjék a rinyarovat. Eléggé elakadtnak érzem magam, és mivel képtelen vagyok ezt spontán gondolatban összegezni, ezért itt ki is fejtem. A problémám gyökere az alapműben fekszik, vagyis az ottani karakterekben. Ah hagyján, hogy még a főszereplőimet is kicsit hiányosnak érzem, de az az otromba, padló alá söpört módszer, amit többek között a főszereplő családjával műveltem, egyszerűen röhejes. Az öcs maximum két mondatban létezett, kevesebb jelentősége volt, mint egy háttértáncosnak. A szülők pedig teljesen egyformák és egysíkúak voltak, mintha be lettek volna programozva egyetlen megnyilvánulásra. Ez pedig így x év után visszanézve elég lesújtó. Namármost ezeket a nem teljesen kis méretű lyukakat ezúttal ki kéne pótolni, pláne, hogy a következő szériában építeni akarok rá. Ez meg jelenleg nem akar sikerülni. Írni írok valamit, de még ráfér egy jó alapos átolvasás és korrigálás, úgy érzem.

Sőt, van néhány rendkívül logikátlan, légből kapott, hatásvadász tulajdonságú karakterem, amit most ha nem akarok iszonyatosan nagyon áttúrni, akkor kénytelen leszek megindokolni, és azt ki is fejteni, hogy ne csak számomra legyen világos. De ezen a téren legalább már egész szilárdak az elképzeléseim, szóval ez menni fog, csak előtte a kis családon jussak túl ;)

UPDATE:
Igazából csak a felvezető fejezeteket utálom. Kelleni kellenek, mivel nem árt, ha nem csak én ismerem a helyszínt és a szereplőket, de akkor is, nem éppen egy akciódús, magával ragadó valami. De azért haladok!

UPDATE 2:
Ééés a családos fejezet nyúlfarknyi, de részemről kész, plusz két kép added. Mára meg kijelentkezem :D
(6217 szó!)

Day 4

Igen, tegnap bár ide nem posztoltam semmit, de körülbelül két bekezdést sikeresen megírtam. Igaz, ma sem haladtam sokkal többet, de az első fejezet úgy-ahogy kész, ötezer-négyszáz szó felett, ami 12 oldal körül van :'D sok képpel. De most is tiplizek aludni, szinte ahhoz is fáradt vagyok, hogy kibányásszam a kontaktlencsém. De! Mivel a szilveszterem üres, ezért lesz időm írni!

Day 2

- És, mit csináltál ma egész nap?
- Megálmodtam az új karakterdiziket.

 

- Gratulálok.

Első lépések

És bár ezt a blogot úgy általában csak magamnak szánom, hogy lássam, mire jutottam és mire nem, azért kiírom, miről is szól. Akár a címben is látni - Purgatory - néven kezdtem el egy regényt megírni még 2009-ben. Akkor persze nagyon szerettem, és a karakterek is a szívemhez nőttek, és végtelen mennyiségű skicc és kész kép is van hozzá, éppen csak annyi bajom van vele, hogy amint elkezdem újraolvasni, az asztalt fejelem a saját gyökérségemtől. Éppen ezért most, közel két és fél év elteltével megpróbálkozok egy újraélesztéssel. Így, hogy a sztori és a karakterek úgy ahogy megvannak, remélem, ezúttal megfontoltabb leszek, lemondok a hatásvadász, de értelem nélküli megfogalmazásról, és hát... Sikerül kihoznom belőle valamit. Ezt most nem akarom fejezetenként publikálni, hogy aztán köszöngessem a kommenteket. Ezt most egybe megírom, megformázom, ahogy nekem tetszik, és nem úgy néz majd ki, mint egy-egy oldal alapértelmezett sablonja. Szépen, Wordbe megírom, térközzel és bekezdésekkel, sőt, képek is lesznek beillesztve, és a végén egybe fogom átkonvertálni pdfbe, mint egy tisztességes E-Bookot. Aztán lesz egy-két ember, akinek átküldöm, esetleg kiteszek elérhetőséget, hogy el lehessen kérni, de szigorúan csak majd ha fülestül-farkastul készen lesz.

És hogy eddig meddig is jutottam el ezekből a tervekből? Kilenc oldal nagyjából megírva - ez a régi változatban vagy két-három fejezet volt, sírok - illetve két kicsi illusztrációt már be is szúrtam. - Csináltam többet is, de azoknak még nem jött el az ideje :)

Továbbá "készen vannak" az első "évad" karakterlapjai, névtől kezdve magasságon, hajszínen ésatöbbin át egészen a "theme song"-ig. Nem gondoltam volna, hogy az is ekkora munka lesz, de csak sikerült összehozni két nap alatt - na meg az előző x évben is már megismertem valamennyire a karaktereimet, hál' istennek.

Hogy mik a következő célkitűzések? 

Még nem olvastam végig úgy egyáltalán az egészet, és jó lenne eljutni 20 oldalig még a héten minimum, illetve sorozatgyártásra rakom a skicceket - egyszerűen képtelen vagyok mostanában a befejezett, igényes, letisztult munkára, amit baromi cikinek érzek, de ugyanakkor úgy is érzem -szóismétlés - hogy pihentetnem kéne azt egy darabig, mivel erőltetéssel csak a kedvem megy el. De ennyit is mostanra, mivel az órám azt mutatja, hogy nekem bizony aludnom kéne már, ha holnap nem akarom elaludni az egész délelőttömet.