Első fejezet + vizualitás 2

Végre.

Kész az első fejezet.

Kicsit úgy érzem magam, hogy ez egy ilyen nap: futni se mentem sokat, de cserébe gyorsan, írni sem írtam sokat, de befejeztem az első fejezetet. Igaz, még át fogom párszor olvasni egybe, és biztos lesz mit korrigálni rajta. De legalább az alap, az oroszlánrész megvan.

Így 16 oldalban van egy prológusom és egy fejezetem - igaz, még a formázás változtathat ezen a méreten, és képek sincsenek benne :'D 

Ide is csak kicsit írok, azt hiszem, mivel éhes is vagyok, aludni is kéne, napfelkeltére meg futást tervezek.

Szóval jöjjön a vizualitás pont, ma Finhez. Rajta azért gondolkoztam, olyan valaki kell, aki fiatalnak tűnik, de kellő komolyság is rajzolódhat bele a kora miatt, babaarcú is kicsit, viszont az eredeti Fin designt, amit még hajdanán megálmodtam, újraterveztem. Gondolatban csak, persze. Kicsit komolyabbra veszem. Kevesebb ugrálás, visongás, nem fogja még a ruháival is hangsúlyozni, hogy mennyire fiatalnak tűnik. Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől szürke kosztümös humormentes figura lesz. Mert az sem ő lenne.

Na de kit választottam erre a szerepre?

Jelenleg az elbűvölően szép és tehetséges Elizabeth Olsen (Scarlet Witch - Avengers: Age of Ultron) áll nyerésre, akinél nagyon gondolkoztam, hogy inkább Yvonne legyen - és úgy könnyebb lenne a tesókat is kidolgozni -, de végül mégis Fin lett, és illik ehhez a komolyabb vonalhoz - mindamellett szerintem iszonyat aranyos is az arca. Az iszonyat aranyos meg amúgy paradoxon, de féléjfélkor belefér.

 

Gyönyörű, komoly, és aranyos :)

Vizualitás

Igen, már megint nem haladtam az írással tovább, de...

Mint már mondtam, a végleges vérzió egy ebook lenne, sima kis pdf formátum, képekkel. Mert rajzolni sokkal régebb óta szeretek, mint írni. Meg mert mindig is jobban szerettem a képes dolgokat, mint a csak szövegeseket. 

Na de ha adott egy szereplőgárda akik ismételten visszatérnek, na ahhoz mi kellene? Stílus. Részemről legalábbis egy egységes kép, hogy az újabb és újabb jeleneteknél ne csak a hajszínről lehessen felismerni az illetőt. (Nem mintha eldöntöttem volna, hogy színes képek lesznek...). 

Ehhez pedig részemről gyakorlat kell, hogy a karakterdesign ténylegesen kialakuljon, és nem utolsó sorban tükrözze a kép az eseményeket, az érzéseket, hogy ne csak a távolba meredő, üres tekintetű portrék foglalják a helyet.

Persze azért egyszerűbb stílusra gondoltam, mangásított verziók hogy gyorsan lehessen haladni velük, elvégre is nem kellenek olajfestmények ide. Csak ami illik a szöveghez is. Könnyed, de határozott vonalú, satöbbi. De itt van még egy sarkallatos pont: meddig lehet egyszerűsíteni? Mennyire milyen manga? Mennyi időt fogok én fordítani erre?

Amit leginkább szeretnék elkerülni, az az egyarcúság. Biztos feltűnt nektek is, hogy - tapasztalataim alapján - leggyakrabban a shoujo mangákban beáll egy séma, egy olyan stílus, amire ránézel, és már fel is ismerted az alkotót: Watase Yuu, Kaori Yuki, Tanemura Arina - csakhogy három amúgy egész különböző mangakát említsek, viszont ahány munkájukat megnézed, az arcok kb ugyanazok, és nagyjából a frizura - haj színe-hossza - különbözteti meg a karaktereket. Na meg néha szemüveget is kapnak. Erről beszélek:

Na én ilyet nem szeretnék. Mert szépek-szépek, de semmi egyéniséget nem látok benne. Márpedig a saját karaktereimet annyira élőnek szeretném, amennyire csak lehet. Úgysem kergetnek a határidők, a tatárok, törökök, illegális bevándorlók - szóval van időm dolgozni rajta.

Jelenleg amúgy éppen színészeket castingolok a karaktertervekhez: néhány kép egész jó kiindulási pontnak, máskor meg úgyis referenciának szoktam fotókat használni...

Linda karakterét egész más irányból kezdtem, mint akire végül elkezdett hasonlítani. Le is lövöm a poént, innentől az inspiráció nem más, mint Maisie Williems, a Trónok harca Arya Starkja. Főleg a szemöldöke miatt. Amúgy meg zseniális a csaj, én imádom. 

Niel keményebb dió volt, rajta is van még mit alakítani. És amúgy is, nem győzöm hangsúlyozni, hogy a fotók csak kiindulási alapok, hogy mi sül ki belőle... arról majd később posztolok képeket.

De itt sem húzom tovább a szót és lássuk Thomas Brodie-Sangstert. (GoT - Jojen Reed) Akinél Niel eggyel azért vaskosabb alkatú. Bár nem sokkal! :D

Ennyi voltam mára, sajnos nagyon jönnek a képernyőre a szúnyogok-molylepkék és egyéb flóra és fauna, szóval muszáj lesz kikapcsolni a gépet és elmenni aludni.

Peace!

Day#2

Fogmosás közben annyi minden eszembe ötlött, amit ide akartam írni, de richtig a háromnegyede már kirepült az ablakon...

Szóval... Napi update-ek, miért is? Magamnak. Nem véletlen, hogy ezt a blogcímet egyetlen ismerősömnek adtam meg tegnap...előtt. Talán ez az egyik legmarkánsabb változás, ami végbe ment bennem - a történetben - az írásban, mióta elkezdtem.

Még a második X előtt pár évvel, amikor amolyan öngyógyítás-sebnyalogatás-menekülés szinten elkezdtem sztorikat írni, aztán elkezdtem őket online felpakolni, nagyon gyorsan megszállt a nézettség hatalma. Imádtam, ahogy nőtt a megtekintések-kedvencek-akármik száma, a visszajelzések, mindet csak úgy ittam magamba, és ezzel együtt jött a nyomás is: minél gyorsabban produkálni a következő fejezetet, hogy minél gyorsabban tekintsék meg, írjanak rá, akármi. 

Nem állítom, hogy ez ma már egyáltalán nem hatna meg. Csak közben eltelt... Jópár év. Nemhogy a második X jött el, hanem azóta is lassan négy év letelt. 

És bevallom, ma nem haladtam nemhogy tíz oldalt, kettőt sem. Csak újraolvastam. Újraolvastam, korrigáltam - akár logikai hiba volt, akár csak elírás, szóismétlés, ilyesmi. Nem sietek sehová. Nem töltöm fel sehova, amíg el nem készül. Ki nem forr.

Lesznek benne változások bőven. Vannak jelenetek, amiket mindenképp meg akarok hagyni, akkor is, ha a történethez annyira anno nem tettek hozzá - ezeket most úgy alakítom, hogy jobban belesimuljanak, és vannak kis easter-eggek, amiket elhelyezek már most, bár csak később lesz jelentősége. Ez a különbség most, hogy tisztán látom, mi hova tart, miben végződik.

De pontosan ezért is kell sokszor utánaolvasnom, hiszen ezek a karakterek a barátaim-gyermekeim immár kb hét éve, tudok róluk szinte mindent, viszont az olvasó nem. Így aztán hivatkozhatok ám olyan információra, amit rajtam kívül senki sem tud...

És lesznek teljesen új dolgok is, amik olyan szépen illenek bele a képbe, mint egy tartógerenda. Nem is értem, hogyan építkezhettem nélkülük.

Szóval régi és majd új olvasóknak is remélem szórakoztató felfedezőút lesz ez a regény, ha elkészül.

Szeretném még a nyáron befejezni, mielőtt újra bekerülök az egyetem forgatagába. De bízom benne, hogy ezúttal ott is helytállok majd, és a beadandók nem fognak elvenni az írás idejéből-élményéből.

Visszakanyarodva oda ahol kezdtem: kinek is írtam én ezt most le?

Magamnak. Nem baj, ha más is olvassa, de elsőként magamat kell sakkban tartanom, hogy leüljek a fotelba, rágörnyedjek a laptopomra és ne blicceljem el az írást. Olyan ez a blog, mint az endomondo az életmódváltásomhoz, mutatja, hogy biza' ma is le kő' menni futni.

És megyek is, most, hogy ezt a bejegyzést megírtam.

Love

hoshiko / madseth / zsófi

Ki hogy ismer.

Na akkor csapjunk bele még egyszer!

Szóval.... ahogy elnézem, alsó hangon három éve kudarcba fulladt az akkori újrakezdés... ami szégyenteljes, de így van. A jó hír viszont az, hogy ez alatt a három év alatt nőttem-nődögéltem, olvastam, lediplomáztam (de még folytatom) satöbbi, szóval lassan leesik a tojáshéj a fenekemről meg benő a fejem lágya is.

És most megcsinálom.

De tényleg.

Ezért is állítottam vissza ehhez a fiókhoz is a jelszavamat - fogalmam sincs, mi lehetett, ezer éve csak kukás emailcímnek használtam csatolva a jelenlegihez.

Már tizenegy oldal megvan az új verzióból, ami örvendetes, bár persze töredéke a teljesnek, és nem is ez a lényeg, hanem az, hogy végre-valahára befoltozom a sztori elefántcsorda méretű hiányosságait, sőt, a végkifejlet is összeállt a fejemben, ami persze nem hátrány.

És ha képregény nem is lesz belőle, mindenképpen képes ebooknak szánom, minden lényegi pont illusztrálva lesz, és - ha szabad ilyesmivel kérkedni - a rajztudásomnak is csak jót tettek az elmúlt évek.

Szart nem akarok kiadni a kezemből, szóval biztos időbe fog kerülni mire teljesen kiforr minden, de képzeljétek, egy panzió recepciósaként miből van a legtöbb a munkahelyemen, amikor éppen nincsenek vendégek? Hát időből! Főleg a laza 24 órás műszakokban.

Úgyhogy kívánjatok sok szerencsét, de még inkább kitartást, én meg megiszom a harmadik kávémat is, és visszamélyedek a Word bugyraiba. (Ami élmény a régi laptopomon, ami elmozdíthatatlan az asztalról, lassú is és fagy, úgyhogy mellette tableten van megnyitva a régi verzió, egy füzetbe meg felírva a lényeges változtatnivalók... de holnap már megyek vissza az albérletbe a drága Lenovómhoz az ágyamba, ott csak gyorsabb lesz!)

Még egy rajz

Ma megpróbáltam lineart nélkül, 100% digitálisan Lindát rajzolni. dA-ra nem is merem felrakni, ahhoz gyászos, de talán egyszer :'D

Nyuff

Még sokat nem haladtam ugyan (semmit), de volt dA-n egy rajzverseny, amit megnyertem, és ezért kaptam pár free commissiont ajándékba. És az első (és egyetlen p-related) el is készült, hadd inspiráljon a további írásra:

Olyan kis cukik lettek a pofik, totál belebolondultam, meg a sok sárga és egyéb világos színbe, olyan kis tavaszi-nyári, boldog leszek tőle :'D

Day x+1

Ma bizony addig leszek fenn, amíg nem sikerül alkotni valamit, ami remélem több oldal hosszúra sikeredik. Össze kell szednem magam :'D